2012. május 26., szombat

Szeptember 03-04., Hétvége

Aztaaa, egy hónapon belül ugrottunk 100-ról 200-ra!!! *-* Ennél már csak annak örülnék jobban, hogyha hagynátok nekem kommenteket is. Nagyon érdekelne a véleményetek! (:


Szombaton a lányokkal közös programot szerveztünk a plázába. Emma, Kelly, Mono, Lisette, és Paloma jöttek el, a többiek sajnos nem értek rá. De így is jól éreztük magunkat: megnéztük a Rossz tanár-t*, utána ettünk a mekiben, nézelődtünk... Csajos délután volt. 
Jó volt megismerni Monót és Palomát. Mindketten nagyon aranyosak. Á, ez így hülyén hangzik. Aranyos? A kiskutya aranyos, de egy emberre  nem valami jó jelző... Kedves? Jófej? Vicces? Nem tudom eldönteni mi a legjobb szó rájuk. Mindegy.  Jól elvagyunk együtt, ez a lényeg. 
Este, kb olyan 6kor átjött  Márk. Nagyon meglepődtem mikor anya feljött a szobámba, és közölte, hogy egy fiú van itt. Azonnal lerohantam, nehogy apa vagy bárki  más (Patrik) találkozzon vele. Még elkezdtek volna szebbnél-szebb elméleteket gyártani.
--Szia! Hát te?
--Heló! Gondoltam le mehetnénk sétálni a  partra. Kerestelek korábban is, de egy angol srác azt mondta, hogy moziba mentél.
Ezernyi gondolat volt a fejemben. Márk találkozott Jeremyvel?  És el akar hívni sétálni?
--Egy perc, megkérdem anyáékat! --mondtam, és már rohantam is ki a hátsó udvarba, ahol a szüleim kertészkedtek, Janka pedig hintázott. --Anyuuuuu...
--Ki ez a fiú? És hova akartok menni? --kérdezte. Tuti gondolatolvasó.
--Milyen fiú? --kérdezte apa.
--Márk, osztálytárs. Csak lemennénk sétálni a partra! Különben is, itt lakik az utca  túloldalán!
--Rendben, sétáljatok csak, de lehetőleg sötétedés előtt érjetek haza! És vigyél telefont! --Egyezett bele anya.
--Egy fiúval? --akadt fenn apa ezen a részleten.
--Igen, de megyek, mert nem akarom sokáig várakoztatni!
--Itt van? --még épp hallottam apa hangját, mikor beléptem a házba. Ajjaj. Sejtettem, hogy ez mit jelent...
Szóltam Márknak, hogy mehetünk, csak előbb még felrohanok a cuccomért. Ilyenkor, mikor sietek, nem örülök, hogy a padlástérben van a szobám. Sok a lépcső.
Gyanúm természetesen beigazolódott, mire visszaértem, apa már ott volt, és Márkot vallatta (séta közben elmesélte, hát nem irigylem).
Vagy 2 órán át sétálgattunk a parton, megvártuk a naplementét. Gyönyörű volt! Utána persze rohantunk, hogy még sötétedés előtt haza érjek.
Otthon természetesen el kellet pontosan mesélnem, hogy ki ez a Márk, meg mit akar, de annyira nem volt vészes. Talán azért, mert Patrik nem volt otthon.  Jeremyvel mentek valahova.
A vasárnap nyugisan telt, anyu Jankával vásárolni ment, én meg apunak segítettem pakolni a garázsban. Élmény volt. Persze Patrik megint elment itthonról... Komolyan, mintha haza se jött volna Londonból. Apán is láttam, hogy nem tetszik neki ez az egész, de még bírja. Kitudja meddig...
Este msn-eztem Lisette-tel, elmeséltem neki a tegnapi sétát. Nem tudom, szerintem sokkot kapott.
Lisette üzenete: Mi?! Van köztetek valami? És máris lemondtál Jeremyről???????????
Nem sikerült neki elmagyaráznom, hogy Márkkal haverok vagyunk, és még mindig Jeremy az álmom. Vagyis... helyes, meg minden, de nem is ismerem. Oké, ha összejönnénk (esetleg), ő akkor is fél év múlva megy vissza Londonba. Ez így nem hiszem, hogy menne.
Hát, végül is, álmodozni lehet, vagy nem? 

*A történet 2011-ben játszódik.


2012. május 16., szerda

Szeptember 02., Péntek

Hű, ez a nap!
A suliban ma már kicsit jobban kiigazodtunk, de ezért még nem az igazi. Például Lisette-tel nem találtuk meg a mosdót. Szerencsére egy végzős csaj segített.
A legelső óránk irodalom volt az ofővel, a második pedig matek a mi kedves kémiatanárnőnkkel. Mit ne mondjak, szerintem kicsit sok lesz az az idő, amit majd vele töltünk... A legjobb a harmadik óra volt: nyelv. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit kéne tanulnom, végül a spanyol mellett döntöttem. Azon viszont meglepődtem, hogy Áron bevállalta a németet. Ez így már 4. nyelve a magyaron kívül! 
Német: Áron, Stella, Ági, Tomi, Eric
Francia: Lisette, Ivana, Aida, Csongi, Márk, Kelly
Spanyol: Mel, Mono, Emma, Matt, Gabó, Leon
Csak hárman nem vállaltak még plusz nyelvet: Paloma, Rafi és Louis. Nekik a könyvtárban kell tanulniuk. Az ofő valami olyat mondott, hogy a könyvtárosnő majd segít nekik felzárkózni magyarból. Azért nem irigylem őket.
Elköszöntem Lisette-től, és átmentem... volna a 8as terembe. Mivel a termünk a sarokban van, mellettünk csak a 6os  terem van. Idegesen nézelődtem, hogy merre kéne mennem. Egyre jobban kiürült a folyosó, én meg egyre jobban kétségbe estem. Az járt a fejemben, mi lesz ha becsöngetnek?
Végül Leon sietett a megmentésemre. Csak úgy ott termett a semmiből és a nyakamba ugrott.
--Hé, elesünk! --mondtam nevetve.
--Dehogy --vigyorgott. --Mit keresel? Máris csöngetnek.
--Hát... Az van, hogy nem találom a spanyoltermet...
--A 8ast, mi? Na gyere, én már megtaláltam.
--Te is spanyolos vagy?
--Aha.
Végigmentünk a folyosón, és az épület másik sarkában elénk tárult az a bizonyos 8as.  Sose gondoltam volna, hogy lehet ennyire hülyén számozni a termeket.
Pont csöngetéskor léptünk be. Rögtön kiszúrtam az osztálytársaimat a terem bal oldalán, de meglepődve láttam, hogy nem csak mi vagyunk itt. Felismertem néhány lányt az A-sok közül, meg egy művészetis fiút. A többiket még sose láttam.
Követtem Leont, és leültem mellé az utolsó (3.) padba. Közvetlenül előttünk Gabó és Matt, előttük pedig Mono és Emma ült. Már épp meg kérdezni akartam valamit, mikor bejött a tanár: kb az ofővel egyidős, szőke hajú férfi. 
 --Buenos días! Me llamo Szende Gábor. Yo soy vuestro profesor de español.*
Nos, kábé úgy néztünk rá, mintha egy másik bolygóról jött volna. Egyedül a nevét értettem meg, és ebből gondolom, hogy bemutatkozott. Biztos látta rajtunk, hogy még ennyit se tudunk, úgyhogy magyarra váltott. Az óra azzal telt, hogy leírtunk néhány alap dolgot, és következő órára egy rövid bemutatkozást kell készítenünk. (!) Hát... nem vagyok biztos benne, hogy sikerül.
--Nyugi, majd Rafi segít! --súgta oda Leon.
Külön érdekesség, hogy magyarul tanulunk, ami kicsit problémás, főleg, hogy pl Matt így alig ért valamit. De nem olyan nagy gond, megegyeztünk, hogy segítjük egymást. Mert ilyen egy jó közösség.
Ezután megint érdekes óránk volt: kultúra Almássy Réka tanárnővel. Fiatal és nagyon aranyos, tavaly végzett az egyetemen. Most még csak annyi volt, hogy bemutatkoztunk. Meg elmondta, hogy ezen az órán különböző országokkal és a kultúrájukkal ismerkedünk meg. Konkrétan Magyaro., Anglia, USA, Spanyolo.,Mexikó, Szlovákia, Franciao., Finno.. Ahonnan az osztályunk tagjai származnak. Ezt is magyarul tanuljuk, de a tanárnő tud angolul, megígérte, hogy segít annak, aki igényi. Ja, és ő fogja tartani a nyelvtanóránkat (a magyar anyanyelvűeknek).
A nap tesivel, és angollal fejeződött be. Inkább nem részletezném.
Otthon állt a bál mire hazaértem. A szüleim a konyhában veszekedtek  a bátyámmal, aki nem sokkal előttem ért haza. Londonban volt a sulival. Nem tudtam mi a gond, de jobbnak láttam elkerülni őket. Inkább kimentem az udvarra, ahol a  húgom játszott. Kicsit meglepődtem, mert a hintaágyban egy fiú ült. De még milyen! Barna hajába legszívesebben beletúrtam volna. És annyira helyes!!!
Először adtam egy puszit Jankának, utána odamentem a titokzatos fiúhoz.
--Szia!
--Szia! Jeremy vagyok! Te meg biztos Patrik másik húga... Mel, ugye? --mondta angolul (!).
--Igen. És te? Patrik magával hozott Londonból? --Folyamatosan mosolyogtam.
--Valahogy úgy.
Halottam, hogy nyílik az erkélyajtó. Odanéztem, és láttam, hogy apa és Patrik jönnek. Rögtön a bátyámhoz léptem és megöleltem. Elvégre nem láttam már több mint egy hónapja! Komolyabban nem volt lehetőségünk üdvözölni egymást, mert apa közbevágott.
--Rendben. Jeremy, sajnáljuk a kavarodást. Természetesen szívesen látunk. Üdv itt!
Akkor még nem értettem mit akar ez jelenteni, de este, vacsora közben kiderült: anyáék aláírtak valami papírt még tavaly, hogy befogadunk egy cserediákot. És most hazajött Patrik ezzel a diákkal, csakhogy a szüleim még arra sem emlékeznek, hogy látták az erről szóló papírt. Ez volt a vita oka, de sikerült megbeszélni a dolgot. És szerencsére Jeremy maradhat.
Lefekvés előtt még felhívtam Lisette-et, hogy elmeséljem a dolgot. Kábé egy órán keresztül azt tárgyaltuk, hogy lehetne-e esélyem Jeremynél... 

*Jó reggelt! Szende Gábor vagyok, a spanyoltanárotok. 


2012. május 5., szombat

Szeptember 01., Csütörtök

Az első tanítási nap. Hát, elég fura volt...
Reggel megnéztem az órarendemet hogy tudjam, mi vár rám, de nem lettem okosabb:
1. ofői
2. nyelvóra - a/m (?)
3. tesi - m
4. kémia - a
5. fizika - a
6. föci - a
7. infó - m

Ebből tényleg nem értettem semmit, de mindegy.
Gyalog mentem suliba, mert csak két utcával van arrébb. Az épület előtt nem sokan ácsorogtak, talán egy-két végzős. Így hát rögtön bementem a termünkbe, a földszint 7-esbe. Nagyon meglepődtem, mert nem volt bent senki. Korán érkeztem? Egy kicsit.
Miután lepakoltam a helyemre, nézelődtem. Nem sok látnivaló volt a teremben, így untam magam.
Az első ember aki megérkezett egy szőke hajú és kék szemű fiú volt. Rám mosolygott és köszönt, mire én elvörösödtem és csak egy sziát tudtam kinyögni.
--Eric vagyok, Finnországból származom. Remélem jó helyen járok. Ez a 9C terme?
--Igen --mondtam vidáman. --Te vagy Eric? Akkor mellettem fogsz ülni!
Kicsit furán vigyorogtam, szegény biztos hülyének nézett.
Sorra jöttek a többiek is, de én Lisette-et vártam nagyon. Muszáj volt vele beszélnem.
--Lisette! --Már az ajtóban elkaptam, és szóról-szóra elmeséltem neki a (rövid) beszélgetésemet Erickel.
--Wow! --Kész. Ennyit tudott rá mondani.
Csengetésig a fiúkkal beszélgettünk. Az ofő pontban nyolckor csukta be az ajtót. Egy emós fiú is volt vele, mint kiderült ő Csongor. Hurrá. Láttam, hogy Lisette kicsit lesápadt, nem csodálom.
--Nos, gyerekek --kezdte az ofő. --Nyilván furcsának találtátok az órarendet, ezért megpróbálom elmondani a fontosabb dolgokat ezzel kapcsolatban. A főbb tantárgyakat angolul tanuljátok, mint például a matekot, a kémiát, a törit. A készségtantárgyak, az ének például, magyarul lesznek. És a legfontosabb, a nyelvek. Mindenkinek lesz nyelvtanórája, ami itt az anyanyelvet jelenti, vagyis angolt vagy magyart. Spanyol és francia nyelvtan csak szakköri kereteken belül van.  Lesz nyelvóra 1, ami angol vagy magyar, és nyelvóra 2, ami német, spanyol vagy francia. A nyelv 2 csak azoknak kötelező, akik egy nyelvet beszélnek az anyanyelvükön kívül, így például Áronnak lesz lyukasórája, hacsak nem akar megtanulni még németül is. Ezenkívül szeretném még ajánlani a délutáni szakköröket, nagyon jók.
Az ofő hosszú magyarázatával el is ment az óra, sőt, még a szünet egy része is. Mire feleszméltünk. már készülődhettünk a következő órára, ami angol volt nekem, és magyar Lisette-nek.  De legalább velem volt Emma és Márk, ami azért megnyugtató, valljuk be.
A nap egész lassan telt, már most érzem, hogy utálni fogom a csütörtököt. Ennyi természettudományt egy napra! Hihetetlen.
A tanáraink egyébként rendesek - még.
-Angolon Miss Bone tanít minket, aki Londonban született, de itt nőtt fel, Budapesten.
-A tesitanár Németh Attila elég szigorúnak tűnik, de a fiúk tanára szerintem még durvább. Mikor először láttam, megijedtem tőle.
-A kémiatanár - aki egyébként matekot is tanít - Mrs Duncan. Hát... nem éppen fiatal.
-A fizika és a földrajztanár Carl. Csak így. Semmi Mr, semmi. Ez azért fura. Fiatal meg minden, de hogy szólítsuk Carlnak?!
-Az infót pedig Takács tanárnő oktatja. És magyarul.
Suli után még el kellett mennem Jankáért az ált suliba. Ő is most elsős. Részben miatta költöztünk ide. Én be tudtam volna járni busszal, a bátyám is megoldotta, de Janka még kicsi. És ez az ált suli sokkal jobb, mint amibe én jártam a faluban (legalábbis ezt hallottuk).
Pont csengetésre értem oda, Janka már jött is ki az ajtón.
--Szia Mel! --Integetett már messziről.
--Szia picúr! Milyen volt az első nap? --Kérdeztem miközben hazafelé sétáltunk. --Sok barátod van?
Mivel nem válaszolt, ránéztem. Szája lefelé görbült, és olyan szomorú arcot vágott, hogy majd' megszakadt a szívem!
--Mi a baj? --Guggoltam le hozzá.
--A többiek már mind ismerik egymást, velem meg senki se akart játszani!
--Ó, ne aggódj! Pár nap és minden jó lesz, meglátod. Még nem ismernek, de csak idő kérdése mikor fedezik fel, hogy te ilyen aranyos vagy. --Magamhoz öleltem az én szőke tündéremet. Olyan rossz volt látni, hogy ennyire bánatos!
Ahogy ott álltunk ölelkezve, Janka válla felett láttam, hogy az iskola ajtaján Márk lép ki két gyerekkel. Annyira meglepődtem, hogy észre se vettem, erre tartanak. Csak akkor ocsúdtam föl, mikor meglengette a kezét az arcom előtt.
--Hali! Minden oké? --Kérdezte kedvesen.
--Szia! --Elengedtem Jankát és felegyenesedtem. --Persze. Hát te? Hogy-hogy itt?
--Jöttem a tesóimért --biccentett a két kisgyerek felé, akik - ha jól láttam - ikrek. --Ők Betti és Peti. Köszönni srácok.
Ötösben indultunk el hazafelé. Janka az ikrekkel elöl ment, mi pedig mögöttük. Rájöttem, hogy Márk remek társaság - bár ezt eddig is sejtettem. Elmesélte, hogy nyáron költöztek le Pestről az apja munkája miatt. Megtudtam azt is, hogy a szülei elváltak, és ők hárman az apjukkal élnek, de egy házvezetőnő (!) felügyel rájuk. Az azért durva.
Én is elmeséltem, hogy újak vagyunk itt, plusz megosztottan vele a húgom gondjait. Olyan hamar eltelt az idő, hogy észre se vettem, máris a házunk előtt voltunk.
--Hát, mi itt lakunk.
--Ez csak vicc, ugye? --Nézett rám Márk, de komoly arckifejezésem láttán folytatta. --Csak azért, mert mi meg ott lakunk --mutatott a majdnem szemben lévő nagy házra.
Hihetetlen, hogy ilyen közel lakik és még csak nem is tudtam róla! Még vagy 10 percig álltunk ott és beszélgettünk, de aztán mennie kellett. Ez azért jó kis befejezése volt ennek a hihetetlen napnak!

Ülésrend :)